Az olasz tudós-utazó, Pietro della Valle 1626-ban készült úti leírásában szót ejt egy különlegesen finom, hosszú és selymes szőrzetű, dús farkú macskáról, amelyet Chorasan perzsa tartományban volt alkalma megismerni.

Rómában ismeretlen volt ez a fajta. Sajnos arról nem szól az útikönyv, hogy della Valle hozott-e magával néhány példányt messzi útjáról, vagy csak a leírásban áradozott róluk. Az angóramacskák korai történetéről annyit tudunk, hogy a XIII. századi Azerbajdzsán fővárosában, Ardabilban, már a század elejétől fogva évente kiállításokat szerveztek a különleges példányoknak. A messzi földről idesereglett macskakedvelők itt szerezhették be a szép fajta legtökéletesebb példányait. A VIII. században a hosszú szőrű angóramacska már felbukkan a francia és az itáliai szépirodalomban. Buffon híres természetrajza a perzsa és karthauzi macskák mellett az angóra macskákról tesz még külön említést. A következetesen szelektív tenyésztés jó száz évvel ezelőtt kezdődött. Az első Standard javaslatot Harrison Weir készítette és terjesztette elő. Ugyanő szervezte meg az Újkori Európa első macskakiállítását is 1871-ben, a londoni Crystal Palace-ban.

A Perzsa macska gömbölyded, kerekded kinézete ellenére igencsak határozott, individualista, erős egyéniség, ugyanakkor nem szertelen, nem rámenős, hanem inkább óvatos, érzékeny az emberekkel való kapcsolatában. Nem mindig szereti, ha kényeztetik, néha a gazdi elcsodálkozik, ha a macska megunja a tűrést és egyszerűen odébb sétál. Idő, türelem és nyugalom szükséges a neveléséhez. Aki azonban nem sajnálja a fáradtságot, kiegyensúlyozott társat, jó barátot kap érte cserébe, aki nyugodt természete mellett, vidám játékra is képes. Szőre már kölyök korától ápolást és törődést igényel.

A helyesen nevelt állat, különösen a kandúr, öntudatos, elbűvölő társsá válik, aki jól érzi magát az ember közelségében. Hangja kellemesen halk, és ugyanígy kedveli a halk beszélgetések aláfestő zenéjét. Nem gyötri a más fajtákra oly jellemző kíváncsiság, nem akar mindent azonnal szétszedni vagy kikutatni.

Küllem: a perzsamacska nagy és erős felépítésű, ezt a képet dús szőrzete különösen hangsúlyozza. Teste stabil és tömzsi, mellkasa széles, válla és háta masszív, izmos. Rövid, vaskos lábakon jár, mancsa kerek és vastag, oroszlánmancsra hasonlít. Farka rövid és dús szőrzetű, hosszúsága a test hosszával arányos. A fej kerek és széles, a fül kicsi és mélyen ülő, szőrzettel borított, néha el is takarják a szőrcsomók. Pofája telt, homloka boltozatos, orra rövid és széles, de nem pisze. Bajsza határozott, jellegzetes, álla szolid, állkapcsa erőteljes. Nyakát és felsőtestét hosszú, selymes szőrzet borítja. Hátsó lába és farka zászlós, de nem gyapjas.

Általában: A  fajta egyedei többnyire nyugodt természetű, visszahúzódó, önállóságra törekvő állatok.Az Egyesült Államokban Himalája néven ismert színes jegyű (colorpoint) perzsákat az 1950-es években tenyésztették ki, ahol rövidesen önálló fajtává is váltak. A Himaláját Európában colorpoint vagy colorpoint perzsa néven tartják nyilván. A perzsa faj kialakulásában nagyon fontos szerepet játszott a (török) angóra macska. Az első perzsa megjelenésétől 1950-ig a testfelépítésében sok változás nem ment végbe, de a XX. század második felétől új, szembetűnő változások történtek. Ekkor született meg az első olyan perzsa, amely rövid fejformával rendelkezett, és nagyon rövid orra, valamint mély „stop”-ja volt. Ez a fejforma egyedülálló, a perzsán kívül más fajtánál ilyen nem fordul elő. Ezt a típust először az Amerikai Egyesült Államokban kezdték el tenyészteni, később pedig Európába is eljutott, és az egyike lett a legnépszerűbb macskafajtáknak.

A perzsa robosztus, közepes-nagy méretű, tömzsi testalkatú macska. Izmos válla és háta, széles mellkasa, rövid és igen erős nyaka, tömzsi és rövid lábai, nagy, kerek mancsai vannak. A farka a testével arányos, rövid, a vége lekerekített. Nagy és kerek a fejformája, koponyája széles, rövid és széles az orra, telt pofája van. Előírás, hogy a stopnak (orrvonal törése) a szemközép magasságában kell húzódnia. Erős, széles állkapcsa van. Oldalról nézve az áll, az orr teteje és a homlok egyvonalban van. Széles alapú, egymástól távol álló, kerek fülei kicsik. Szemei kifejezőek, egymástól távol ülnek. A szőrzet színétől függően többféle színű is lehet a szeme. Lehet rézszínű, zöld, kék,  vagy narancssárga, illetve felemás színű is (fehér perzsákra jellemző). A szőrzete rugalmas szerkezetű, tömött, hosszú és selymes. Vastag gallérja van, és a farkát is dús szőrzet borítja.

A perzsa bundájának gondozására nagyon oda kell figyelni. Puha, vastag szőrzete ugyanis könnyen gubancolódik, de a rendszeres fésüléssel megtarthatjuk bundája fényességét. Mivel a fésülésre napi rendszerességgel kell időt szakítanunk, ezért nem árt, ha már kölyök korától kezdve hozzászoktatjuk. A bunda ápolása mellett figyeljünk oda a szemekre is, ugyanis a perzsa szeme hajlamos a váladékozásra, ami miatt sötét csíkok jelenhetnek meg a pofa ráncain, és ha nem figyelünk oda eléggé, akkor ezek a könnysávok akár örökre meg fognak látszani. A perzsa békés, nyugodt természetű macska.

Társaságkedvelők és barátságosak, nem követelőzőek, és nincsenek mindig a gazdájuk nyomában, jobban szeretnek inkább lustálkodni, de ettől függetlenül szeretnek játszani is. Híres közönyös temperamentumáról. őt nem érdeklik a körülötte folyó események. Nagyon szeretik, ha simogatják, babusgatják őket. Jól kijönnek más macskákkal, kutyákkal is. Nem indulatos, tűrőképességének határa magasabban van, mint az átlagnak. Lágy hangja van, de azt is csak ritkán hallatja, csendes fajta. Ez a fajta jól elvan egyedül is, de azért nagyon hosszú időre ne hagyjuk őt sem egyedül. A perzsa inkább a lakásbéli életet kedveli, igazi szobacica. De ha kiskorában többször megengedtük neki, hogy kimenjen a szabadba, akkor ezt felnőtt korában is igényelni fogja.