"Mikor gyászolsz átérzed a fájó veszteséget,
a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett.
Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat,
nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat.
Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos.
Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz.
Valójában az élete neked volt ajándék,
s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék.
Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte!
Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére,
amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál.
Lelki fejlődésed útján általa haladtál.
Emlékezz hát szeretettel, emlékezz a múltra,
- együtt megélt szép percekre, együtt bejárt útra!
Emlékezz a szeretetre, amit kaptál tőle,
s a szívedbe, az ÉLETÉT, vésd bele örökre!"

Szívünkben örökké élni fogtok, sosem felejtünk Benneteket és köszönet Nektek mindenért. Köszönöm, hogy megtanítottatok szeretni. Köszönöm, hogy bevezettetek egy csodálatos világba. Köszönöm, hogy Általatok örök barátokra tehettem szert. És Nektek köszönhetem legnagyobb célomat. Remélem odafentről vigyáztok ránk, és segítitek utamat. Nyugodjatok Békében!